Miért tűnik el, akit szeretek? – három párkapcsolati minta, ami eltávolítja a másikat 2025.08.21

Van az a furcsa ismétlődés, amikor újra és újra ugyanaz történik a kapcsolatainkban. Valaki közeledik, megszületik az intimitás, majd mintha hirtelen elillanna minden: a figyelem, a kedvesség, az érdeklődés – és végül maga a másik is.

Sokan ilyenkor a saját értéküket kérdőjelezik meg: „Túl sok vagyok?” „Valamit rosszul csinálok?” De mi van, ha nem benned van a hiba – csak egy ismétlődő, nem tudatos mintázatban?Ebben a bejegyzésben három olyan kapcsolati működést mutatunk be, amelyek gyakran vezetnek eltávolodáshoz. A kérédsek segítenek felismerni, hogy érintett vagy-e az adott  kapcsolati dinamikában. Segítségedre lehet az is, ha ismered a saját kötődési stílusodat. A jó hír az, hogy ha felismered ezeket, lehetőséget kapsz a megváltoztatásukra.

1. Ha mindig "mindent megteszel" – és a másik mégis eltávolodik

Sokan akkor érzik magukat szerethetőnek, ha folyamatosan adnak, segítenek, alkalmazkodnak. Igyekeznek „a tökéletes társ” szerepét betölteni, gondoskodóak, türelmesek, mindent megértenek. Látszólag ideális partnerek – mégis gyakran elhagyják őket.

Mi történik itt valójában?

Az ilyen kapcsolati dinamika mögött sokszor önfeláldozás és elvárás rejtőzik. Aki folyamatosan ad, az belül egyre többet vár: figyelmet, hálát, viszonzást. Csakhogy a másik fél ezt gyakran nem érzi – csak a fojtogató nyomást, az „adós vagyok” érzését.

Ez az elhallgatott, kimondatlan feszültség egy idő után rombolni kezd. A másik nem azt érzi, hogy szabadon kapcsolódhat, hanem hogy tartozik – és ettől menekülne.

Gondolkodj el ezeken:
El tudod fogadni, ha "csak úgy" kapsz szeretetet, anélkül, hogy „megérdemelnéd”?
Szoktad érezni, hogy nem becsül meg eléggé” az, akinek mindent odaadsz?
Kérni vagy adni könnyebb a számodra?

2. Ha látszólag közeli vagy, de valójában zárkózott

Van, amikor valaki kapcsolatban él, de belül alig engedi közel a másikat. Lehet, hogy beszélgettek, együtt vagytok, lefekszetek egymással– de mégis van egy láthatatlan fal. Az igazi érzésekről ritkán esik szó, a fájdalmak, kétségek el vannak rejtve.

Ez a fajta működés kívülről hűvösnek vagy távolságtartónak tűnhet. Pedig sokszor épp a másik elvesztésétől való félelem áll mögötte. A zárkózottság egyfajta önvédelem: „Ha nem mutatom meg magam teljesen, nem tudsz igazán bántani.”

Csakhogy a kapcsolódás őszinteség nélkül nem működik. A társ idővel elbizonytalanodik: „Nem tudom, mit érez”, „Mintha nem lennék fontos”. Ez pedig előbb-utóbb eltávolodáshoz vezethet.

Kérdések magadhoz:
Könnyű vagy nehéz számodra megosztani, ha valami fáj?
Milyen érzést kelt benned, ha sírsz vagy sebezhető vagy valaki előtt?
Hogy érzed magad attól, ha valaki igazán lát téged?

3. Ha mindig valami „túl sok” – te, ő, vagy a kapcsolat

Van, amikor valaki túl gyorsan válik lelkesedővé, majd ugyanolyan hirtelen visszahúzódik. Eleinte erős vonzalmat érez, akár már az első randin „érzi, hogy ez az igazi”. De aztán, ahogy a kapcsolat elmélyülne, jön egy belső feszültség: „Túl sok az elvárás”, „Megfulladok”, vagy éppen „Nem is vagyok elég jó ehhez.”

Ilyenkor gyakran nem a másikkal van a gond, hanem azzal, hogy az intimitás félelmet kelt. Aki közel jön, azt bármikor elveszíthetjük – és ez a gondolat elviselhetetlen lehet.

Ez a minta különösen akkor veszélyes, ha ismétlődik: fellángolás – megijedés – eltávolodás. A másik fél egyre bizonytalanabb, hiszen nem érti, mi történik. És egy ponton ő is kilép.

Nézz rá ezekre:
Előfordult már, hogy a távolságot te magad idézted elő kettőtök között, például vitával, visszahúzódással vagy kritikával?
Volt már, hogy hirtelen elveszíted az érdeklődésed valaki iránt?
Hogyan reagálsz, amikor a másik fél szeretne mélyebb elköteleződést?

Nem elég szeretni – kapcsolódni is tudni kell

Az, hogy szeretünk valakit, nem garancia arra, hogy a kapcsolat működni fog. A kapcsolati mintáink – akkor is, ha nem vagyunk tudatában – erősebben befolyásolják a viselkedésünket, mint hinnénk. Ha megérted, hogyan hat rád a saját működésed, máris sokkal közelebb kerülsz a valódi kapcsolódáshoz.

A távolodás, amit a másik vagy a magad részéről tapasztalsz, sokszor nem hirtelen történik, hanem egy láthatatlan, ismétlődő dinamika része.
 A jó hír? Ha felismered, változtathatsz rajta. Ebben tudok a segítségedre lenni egyéni konzultáció vagy párterápia keretében, keress bizalommal!