Családállítás a párterápiában 2025.09.17
A párkapcsolati krízisek gyakran nemcsak a két fél jelenlegi működéséből fakadnak, hanem mélyebb, sokszor generációkon átívelő sémákból is. A klasszikus párterápia eszközei – kommunikációs technikák, érzelmi fókuszú gyakorlatok, kötődési minták tudatosítása – sokszor elegendőek a változáshoz. Előfordul azonban, hogy a folyamat elakad. Ilyenkor kínálhat új perspektívát a családállítás módszere.
Mi a családállítás lényege?
A családállítás (Bert Hellinger nevéhez köthető megközelítés) abból indul ki, hogy a családi rendszerben rejtett dinamikák, lojalitások és elakadt érzelmi folyamatok befolyásolhatják a jelenlegi kapcsolatokat. Az állítás során képviselők vagy szimbólumok segítségével láthatóvá válhatnak ezek a mélyebb összefüggések.
Hogyan kapcsolódhat a családállítás a párterápiához?
Tudatosítás: A pár gyakran felismeri, hogy aktuális konfliktusuk nem kizárólag „róluk szól”, hanem valamilyen örökölt történet folytatása. Empátia erősítése: Az állítás során a felek más szemszögből is ráláthatnak egymás viselkedésére, ami csökkentheti a hibáztatást.
A módszer segíthet abban, hogy a párok új, erőforrást adó helyzeteket próbálhassanak ki szimbolikus térben, ami utat nyithat a változás felé.
A családállítás azonban nem helyettesíti a párterápiát, hanem kiegészíti azt. Fontos a kliensek biztonságérzete: csak akkor érdemes alkalmazni, ha nyitottak rá, ráadásul nem minden helyzetben ajánlott: pszichiátriai krízisben vagy súlyos trauma feldolgozatlansága esetén a módszer kockázatokat rejthet.
Gyakorlati formája lehet az egyéni állítás szimbólumokkal: pl. kövek, székek vagy figurák használatával a terápiás szobában. A csoportos állítás külön workshop keretében történik, ahol a pár tagjai saját és közös családi hátterükre is ráláthatnak.
Integrált szemléletű családállítás esetében nem történik teljes állítás, hanem az állítás logikájából merített kérdésekkel foglalkozunk (pl. „Kihez vagyok hűséges, amikor így reagálok?”).
________________________________
A családállítás a párterápiában tehát egyfajta „nagyító”, amely segíthet meglátni a felszín alatt húzódó erőket. A terapeuta számára ez nemcsak
diagnosztikai eszköz, hanem a változás támogatásának egyik kreatív lehetősége. A kulcs mindig az, hogy a módszert a pár igényeihez és a terápiás folyamat kereteihez igazítva használjuk.
Szívesen kipróbálnátok? Keressetek bátran!
