Hogyan fogalmazd meg a kérdésed egy családállítás előtt?
Nem kell tökéletes kérdéssel érkezned — de érdemes előtte végiggondolni, mit hozol. Négy lépés, néhány példa, és hogy mit csinálunk, ha a helyszínen változik.
Aki először jelentkezik családállításra, szinte mindig megkérdezi: „És mit kell majd mondanom? Kell valami konkrét kérdés?”
A rövid válasz: igen, egy kérdéssel érdemes érkezni. A hosszabb válasz: ennek nem kell tökéletesnek lennie, és a helyszínen közösen finomítjuk. Ez az írás abban segít, hogy ne üres kézzel, és ne is túlgondolva érkezz.
Egy megjegyzés: párterapeuta, családterapeuta és szupervízor-coach vagyok, nem pszichológus. A családállítás tapasztalati módszer, nem klinikai eljárás.
Miért kell egyáltalán kérdés?
Mert a kérdés adja az állítás irányát.
Az állítás nem általános „családfelmérés”. Egy konkrét helyzetre néz rá: arra, ami most, az életedben elakadt. Ha nincs kérdés, akkor a felállítás könnyen szétfolyik, és a végén nem tudod, mit vigyél haza belőle.
A kérdés tehát nem vizsga, hanem iránytű. Arra szolgál, hogy tudjuk, mit keresünk.
Mi számít jó kérdésnek?
Az, ami rólad szól — nem valaki másról.
Ez a legfontosabb szempont. Egy állításban nem tudjuk megváltoztatni a párodat, az anyádat vagy a főnöködet. Azt viszont meg tudjuk nézni, hogy te hol állsz ezekben a kapcsolatokban, és mi köt oda, ahol most vagy.
Ezért a „Miért ilyen az anyám?” helyett jobban működik: „Mi köt engem ahhoz, hogy mindig meg akarok felelni neki?”
Honnan indulj, ha semmi nem jut eszedbe?
A mindennapokból — nem a családfából.
Nem kell nagyapákkal és titkokkal kezdeni. Elég, ha leírod: mi az, ami most, az életedben nehéz? Mi az, amibe újra és újra beleütközöl? Ez lehet egy vita, amit mindig ugyanúgy veszítesz el, egy érzés, ami bizonyos helyzetekben rád tör, vagy egy döntés, amit nem tudsz meghozni.
A családi háttér majd előkerül — de az állításban, nem a kérdés megfogalmazásakor.
Miért fontos, hogy mi ismétlődik?
Mert az ismétlődés a legjobb nyom.
Ami egyszer történik meg, az lehet véletlen. Ami harmadszor, negyedszer is, különböző emberekkel, az már minta. Ha észreveszed, hogy mindig te vagy az erős, mindig te maradsz egyedül, vagy mindig ugyanolyan típusú partnert választasz, akkor ott van a kérdésed.
Erről a mintáról a átvett teherről szóló írásban is szó van.
Hogyan állj neki lépésről lépésre?
Négy lépés, amit egy üres lappal is végig lehet csinálni.
1. Írd le, mi zavar most. Konkrétan, a mindennapokból. Nem kell szépen.
2. Keresd meg, mi ismétlődik. Melyik helyzet jön vissza újra és újra?
3. Fogalmazd át, hogy rólad szóljon. A „ő mindig…” helyett: „én mindig…”.
4. Rövidítsd egy mondatra. Ha nem sikerül, az sem baj — a helyszínen segítek.
Mutatnál néhány példát?
Néhány, amilyennel gyakran érkeznek emberek:
„Miért nem tudok nemet mondani, még akkor sem, ha nagyon szeretnék?”
„Mi van köztem és a párom között, amitől mindig eltávolodunk?”
„Miért érzem úgy, hogy nincs helyem a saját családomban?”
„Mi áll köztem és aközött, hogy gyerekünk legyen?”
„Miért viszem a szüleim konfliktusát, amikor már felnőtt vagyok?”
Ezekben közös, hogy rövidek, a saját életedről szólnak, és nincs bennük vád.
Mi van, ha túl nagy a kérdésem?
Akkor szűkítjük — ez teljesen megszokott.
A „mindent szeretnék megérteni a családomról” őszinte vágy, de egy állításban nem fér el. Ilyenkor azt keressük, melyik szelete a legsürgetőbb most: a párkapcsolat, a szülőkkel való viszony, a munka, egy veszteség. Egy alkalomra egy téma elég — és általában bőven elég.
Lehet a kérdés a párkapcsolatról?
Igen — és gyakran erről szól.
A párkapcsolati elakadások mögött sokszor a származási családból hozott minták állnak: hogyan kezeltek a szüleink konfliktust, ki kinek a helyén állt, mit tanultunk arról, mit jelent szeretni. Erről a családállítás és a párterápia kapcsolatáról szóló cikkben is írtam.
Egy dolgot azonban érdemes tudni: a párodat nem tudod „beállítani” helyette. A kérdés akkor is a te részedről szól.
És ha végül nem állítasz, csak résztvevő vagy?
Akkor is érdemes kérdéssel jönni.
A csoportban sokan nem állítanak, hanem képviselőként vagy megfigyelőként vesznek részt. Ilyenkor is sokat lehet kapni — gyakran épp más állításában ismer rá valaki a sajátjára. Ha van egy kérdés a fejedben, sokkal könnyebben észreveszed, mi szól hozzád.
Mi történik, ha a helyszínen megváltozik a kérdés?
Semmi baj — sőt, gyakran ez a jó jel.
Előfordul, hogy valaki elmondja a kérdését, és pár perc beszélgetés után kiderül, hogy valójában egészen másról van szó. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul készült, hanem azt, hogy közelebb került a lényeghez. A kérdést az állítás előtt mindig közösen pontosítjuk.
Mit ne tegyél a felkészülés során?
Ne olvass utána túl sokat, és ne próbáld előre megfejteni.
Érthető, hogy valaki alaposan fel akar készülni. De ha előre kitalálod, mi fog kiderülni, akkor az állításban is azt fogod keresni — és könnyen elmegy melletted az, ami valójában megjelenik. Érdemes nyitottan érkezni. A módszer alapfogalmairól egyébként a sorrendről és a titkokról szóló írásokban olvashatsz, ha kíváncsi vagy.
Mit hozz még magaddal?
Kényelmes ruhát, és ha tudod, néhány alapvető családi tényt.
Hasznos, ha tudod: kik voltak a szüleid, nagyszüleid, voltak-e testvérek, akik meghaltak vagy „kimaradtak”, korai halálozások, válások, elköltözések, nagy veszteségek. Nem kell teljes családfa — de ha valamit csak homályosan tudsz, érdemes előtte rákérdezni.
Arról, hogyan zajlik egy alkalom, a mire számíts az első családállításon című írásban részletesen szó van.
Érdemes leírni a kérdést?
Igen — és nem csak azért, hogy ne felejtsd el.
Ami a fejedben van, az sokszor homályos és szétfolyó. Amikor leírod, kiderül, hogy mi a lényeg, és mi csak körítés. Nem baj, ha az első változat hosszú és kusza; a lényeg, hogy utána kihúzhatsz belőle.
Érdemes egy-két nappal előtte leírni, és a csoport reggelén még egyszer ránézni. Gyakran ekkor már magától rövidebb lesz.
Mi van, ha félsz attól, ami kiderülhet?
Ez nagyon gyakori — és nem ok arra, hogy ne gyere el.
Sokan tartanak attól, hogy az állításban valami rémisztő, szégyenletes vagy fájdalmas derül ki a családjukról. A tapasztalat inkább az, hogy nem új információ jön elő, hanem egy régóta ismert helyzet kerül a helyére — és ez általában megkönnyebbülést hoz, nem összeomlást.
Azt is érdemes tudni: az állításban semmit nem kell megtenned, amit nem akarsz. Bármikor megállhatunk, és azt is te döntöd el, mennyit mondasz el magadról.
Mikor nem jó ötlet most állítani?
Akkor, ha nagyon friss a krízis.
Egy néhány napos haláleset, egy most zajló válás vagy egy akut lelki krízis idején többnyire nem az állítás az első lépés. Ilyenkor előbb stabilitásra van szükség, és erre az egyéni beszélgetés vagy más szakember jobban alkalmas. Ha bizonytalan vagy, hogy most van-e itt az ideje, kérdezz meg előtte telefonon.
Hogyan tudsz jelentkezni?
A következő budapesti alkalmak a csoport oldalán láthatók, jelentkezni ott, közvetlenül az oldalon lehet. A módszerről a családállítás oldalán írtam; ha előtte beszélnél, a kapcsolat oldalon kérhetsz díjmentes telefonos beszélgetést.
Terápia garanciával
Ha nem én vagyok a megfelelő, nem kell kifizetnetek
A közös munka előtt lehetőség van díjmentes, telefonos konzultációra, ahol minden kérdéseteket nyugodtan átbeszélhetjük.
Nagyon fontos, hogy a terápiás folyamatban jól tudjunk egymásra hangolódni. Ha az első találkozás után úgy érzitek, hogy nem én vagyok a megfelelő számotokra, ezt bátran jelezzétek. Ilyenkor az alkalom díját nem kell kifizetnetek, illetve ha már megtörtént a fizetés, visszautalom.
Több mint 20 év szakmai tapasztalattal kísérek párokat, családokat és egyéni klienseket Budapesten, Zalaegerszegen vagy online. Ha a fentiek ismerősek, keress bizalommal — az első telefonos konzultáció díjmentes.
