Hol tartotok most?
Hat állítás, két perc. Ugyanezt kérem a folyamat elején és néhány hónap múlva újra — így látszik, mennyit mozdult valójában. A válaszaidat egyénileg senki nem nézi meg.
Miért kérem ezt?
Mert a terápiában könnyű elveszíteni a mércét. Amikor hétről hétre a nehézségekkel dolgozunk, mindkettőtöknek — és nekem is — torzul az érzékelése arról, mennyit haladtatok. Egy hónapokkal korábbi állapotra senki nem emlékszik pontosan.
Ez a hat kérdés erre ad fogódzót. Nem osztályzat, és nem befolyásolja, hogyan dolgozunk együtt. Ha a szám nem javul, az nekem szól: azt jelenti, hogy változtatnom kell azon, ahogyan dolgozunk.
Mi történik a válaszaimmal?
A kódod nem tartalmaz nevet — én tudom, melyik kód kihez tartozik, a rendszer nem. Az összesítésben csak annyi látszik, hogy hány pár mennyit változott. Ha egyszer nyilvánosan közlöm ezeket a számokat, az kizárólag összesítve történik, és csak akkor, ha elég sok párnál van két mérés.
Kérdésed van ezzel kapcsolatban?
Hívj bátran — ez nem vizsga, és bármikor kimaradhatsz belőle.