Amikor újra és újra elveszíted a munkád
Harmadszor, negyedszer — más cégnél, más főnökkel, mégis ugyanúgy. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy balszerencse-e, vagy van benne valami, ami ismétlődik.
„Már harmadszor. Mindig másfél-két év után, mindig valami olcsó indokkal.” Aki ezt mondja, általában két magyarázat között ingázik: vagy mindenhol rosszak a főnökök, vagy vele van a baj.
A valóság rendszerint egyik sem — és épp ezért nehéz kilépni belőle.
Egy megjegyzés előre: párterapeuta és szupervízor-coach vagyok, nem HR-szakértő és nem karrier-tanácsadó. Ez a cikk nem álláskeresésről szól, hanem arról a mintáról, ami a helyzetek mögött ismétlődik.
Mikor beszélünk mintáról?
Akkor, ha a körülmények változnak, az eredmény mégsem.
Egyetlen elbocsátás lehet gazdasági döntés, átszervezés, rossz időzítés. Ha viszont harmadszor történik meg — más cégnél, más iparágban, más vezetővel —, akkor a közös elem már nem a munkahely.
Ez nem azt jelenti, hogy te tehetsz róla. Azt jelenti, hogy van valami, ami veled együtt utazik egyik helyről a másikra.
Miért pont ugyanannyi idő után?
Mert a mintázatoknak ritmusuk van.
Sokan arról számolnak be, hogy nagyjából másfél-két év után romlik el a helyzet. Ez általában az az idő, ami alatt egy kapcsolat a felszínesből valódivá válik: kiderülnek a határok, előjönnek a konfliktusok, és el kell kezdeni képviselni magad.
Aki ezt nehezen teszi — vagy épp túl élesen —, annál ez az a pont, ahol a dolgok fordulni kezdenek. Nem a munka minősége miatt, hanem a viszonyok miatt.
Milyen mintázatok szoktak ismétlődni?
Három gyakori, és mindegyik máshogy néz ki kívülről.
Aki nem tud nemet mondani. Elvállal mindent, kiég, és a végén ő lesz a megbízhatatlan — pedig a túlvállalás vitte oda. Erről külön is írtam.
Aki a tekintélyhez nem tud viszonyulni. Vagy túl korán szembeszáll, vagy sosem szól — mindkettő ugyanoda vezet.
Aki mindig többet vár a munkahelytől, mint amit az adhat. Elismerést, közösséget, biztonságot. Amikor kiderül, hogy ez csak munka, jön a csalódás — és utána a konfliktus.
Mi köze ennek a családhoz?
Több, mint amennyi elsőre látszik — és itt nem misztikáról van szó.
A munkahely az első olyan hely felnőttként, ahol újra tekintélyviszonyba kerülsz: van, aki felette áll, van elvárás, és van értékelés. Ezekre a helyzetekre mindenki azzal reagál, amit otthon megtanult.
Aki olyan családban nőtt fel, ahol nem lehetett ellentmondani, az a főnökével sem fog. Aki azt tanulta, hogy csak a teljesítménye által értékes, az a munkahelyén is bizonyítani fog — akkor is, amikor már árt neki.
Ez az a pont, ahol a családállítás hasznos tud lenni: nem a munkahelyet nézzük, hanem azt, milyen helyet foglalsz el egy rendszerben.
Megoldás lehet az önállósodás?
Lehet — de nem attól, hogy nincs többé főnök.
Sokan azzal a reménnyel vágnak bele, hogy vállalkozóként megszűnik a probléma. Az esetek egy részében tényleg így van: van, akinek egyszerűen nem való az alkalmazotti keret.
De ha a minta a konfliktuskerülésről vagy a túlvállalásról szól, akkor az önállóság nem szünteti meg — csak áthelyezi. Ott az ügyfelekkel fog ugyanúgy megtörténni, csak nagyobb anyagi kockázattal.
Ezért érdemes előbb megérteni a mintát, és csak utána dönteni a formáról.
Mit csinál ez az önértékeléssel?
Lassan lebontja — és ez a legnagyobb kár.
A harmadik elbocsátás után a legtöbben már nem a helyzetet vizsgálják, hanem magukat minősítik. „Talán tényleg béna vagyok.” Ez a mondat nem információ, hanem következmény.
Amitől óvnálak: az önostorozás és a teljes önfelmentés ugyanúgy zsákutca. Egyik sem mutatja meg, mi történt valójában.
Hogyan nézz rá tisztán?
Négy kérdéssel, amit érdemes leírni — nem fejben végiggondolni.
Mikor kezdett romlani, pontosan? Nem a felmondás napja, hanem az első jel.
Mi volt az, amit én tettem hozzá? Akár egyetlen mondat, akár egy elhallgatás.
Mit nem mondtam ki időben? A legtöbb munkahelyi konfliktus abból nő nagyra, ami hónapokig nem hangzott el.
Mit ismerek ebből otthonról? Ez a legnehezebb kérdés, és ez viszi a legmesszebb.
Mit mondj erről egy állásinterjún?
Az igazat, de a legrövidebb formában — és soha ne a régi munkahelyről rosszat.
A gyakori hiba, hogy vagy hosszan magyarázkodik az ember, vagy a korábbi főnökét minősíti. Mindkettő ugyanazt üzeni a másik oldalon: itt konfliktus volt, és lehet, hogy velünk is lesz.
Ami működik: egy semleges, rövid mondat, és rögtön utána, hogy mit keresel. „Nem illett a szerep ahhoz, amiben jó vagyok. Most olyan helyet keresek, ahol…” Ennyi. Ha többet kérdeznek, akkor lehet részletezni.
Számít, hogy ötven felett vagy?
Igen — és ezt tisztességtelen lenne elhallgatni.
Az életkori előítélet a magyar munkaerőpiacon létezik, és ötven felett az álláskeresés objektíven tovább tart. Ez nem a te mintád; ez külső körülmény.
Amit viszont sokan tapasztalnak: ebben az élethelyzetben a húsz-harminc év tapasztalat más módon értékesíthető — projektben, tanácsadóként, mentorként. Nem feltétlenül ugyanabban a formában, mint eddig.
Mennyi ebből a valóság?
Fontos kimondani: nem minden ismétlődés belső minta.
Vannak iparágak, ahol tényleg gyakori az átszervezés. Van életkori diszkrimináció, ami ötven felett valós akadály. És van olyan munkahelyi kultúra, ahol bárki elbukna.
A különbség: ha a külső körülmények magyarázzák, akkor a történeteid különböznek. Ha a minta belső, akkor feltűnően hasonlítanak egymásra.
Hogyan hat ez a párkapcsolatra?
Két irányból, és mindkettő terhelő.
Egyrészt anyagi bizonytalanságot hoz, ami a legtöbb párnál feszültséget okoz — erről a párterápiában gyakran szó esik.
Másrészt a párod hallgatja a történeteket, és egy idő után nem tudja, mit mondjon: ha egyetért, azzal megerősít egy mintát; ha kérdez, azzal támadásnak tűnik. Sokan ezért hallgatnak el — és ettől leszel egyedül vele.
Mit kérj a párodtól?
Konkrétan azt, amire szükséged van — mert magától nem fogja kitalálni.
Van, akinek most csak meghallgatás kell. Másnak épp az segít, ha valaki visszakérdez. A kettő nagyon más, és ha nem mondod meg, a párod a rosszat választja.
Egy mondat sokat old: „Most nem tanácsot kérek, csak azt, hogy hallgass végig.” Vagy fordítva: „Szeretném, ha őszintén megmondanád, mit látsz kívülről.”
Mikor érdemes segítséget kérni?
Akkor, ha már látod a mintát, de nem tudsz kilépni belőle.
Ez a leggyakoribb pont: az ember pontosan el tudja mondani, mi történt háromszor — és a negyedik helyen mégis ugyanúgy kezdődik. Ilyenkor nem információ hiányzik, hanem egy külső nézőpont arról, mi a te részed benne.
Erre való a tanácsadás és a családállítás is; melyik illik hozzád, azt az első beszélgetésen tisztázzuk. Jelentkezni a kapcsolat oldalon lehet, az első telefonos beszélgetés díjmentes.
Terápia garanciával
Ha nem én vagyok a megfelelő, nem kell kifizetnetek
A közös munka előtt lehetőség van díjmentes, telefonos konzultációra, ahol minden kérdéseteket nyugodtan átbeszélhetjük.
Nagyon fontos, hogy a terápiás folyamatban jól tudjunk egymásra hangolódni. Ha az első találkozás után úgy érzitek, hogy nem én vagyok a megfelelő számotokra, ezt bátran jelezzétek. Ilyenkor az alkalom díját nem kell kifizetnetek, illetve ha már megtörtént a fizetés, visszautalom.
Több mint 20 év szakmai tapasztalattal kísérek párokat, családokat és egyéni klienseket Budapesten, Zalaegerszegen vagy online. Ha a fentiek ismerősek, keress bizalommal — az első telefonos konzultáció díjmentes.
