Karácsony kinél? Hogyan osszátok be az ünnepeket veszekedés nélkül
Kinél legyetek szenteste, és ki dönti el? Hogyan beszéljétek meg az ünnepeket a családok között úgy, hogy ne a párkapcsolatotok fizesse meg az árát.
November elején még csak egy telefon. „Ugye jöttök huszonnegyedikén?” Aztán a párod anyukája is felhív, ugyanazzal a kérdéssel, ugyanarra a napra. És hirtelen nem a bejglin gondolkodtok, hanem azon, kinek okoztok csalódást. Az ünnepek beosztása sok párnál évről évre ugyanazt a vitát hozza elő, nagyjából ugyanazokkal a mondatokkal, ugyanabban a sorrendben, és a végén mindenki fáradtabb, mint előtte. Ez a cikk abban segít, hogy idén másképp menjen.
Tartalom
- Miért veszekszünk minden évben azon, kinél legyen a karácsony?
- Ki döntsön: mi ketten, vagy a családok?
- Hogyan beszéljük meg úgy, hogy ne legyen belőle vita?
- Milyen beosztások működhetnek?
- Hogyan mondjam meg a szüleimnek, hogy idén nem náluk leszünk?
- Mi a helyzet, ha mozaikcsaládban élünk vagy elváltunk?
- Mikor jelzi az ünnepi vita, hogy mélyebb baj van?
- Gyakori kérdések
Miért veszekszünk minden évben azon, kinél legyen a karácsony?
Mert a kérdés valójában nem a naptárról szól. Arról szól, kihez tartozol. A szenteste a legtöbb családban erős jelentéssel bír, és amikor két felnőtt összeköti az életét, két ilyen jelentésrendszer találkozik, két különböző menetrenddel, két különböző halászlével, és két szülőpárral, akik mindketten „természetesnek” tartják, hogy a gyerekük náluk lesz.
A párkapcsolatban ilyenkor gyakran egy rejtett kérdés is felmerül: „ha most az anyukádnak engedsz, akkor nekem fontosabb ő, mint én?” Ezt ritkán mondja ki bárki. Inkább úgy jön ki, hogy „mindig a tieid igényei számítanak”. Ami persze már vád, és vádra az ember védekezik.
Ki döntsön: mi ketten, vagy a családok?
Ti ketten. Ez nem udvariatlanság a szülőkkel szemben, inkább a felnőtt párkapcsolat alapja: két ember, aki közös életet épít, a saját ünnepeinek rendjéről is maga dönt, még akkor is, ha ez néha csalódást okoz valakinek. Amíg a döntést a két család alkudozása hozza meg, addig a pár csak közvetítő a saját ünnepén.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy először egymással beszéltek, és csak utána a szüleitekkel. Nem fordítva. Ha valamelyikőtök már igent mondott a saját családjának, mielőtt ti megbeszéltétek volna, a másik joggal érzi úgy, hogy kész helyzet elé került. Erről a határhúzásról bővebben az Amikor a család beleszól című írásban olvashatsz.
Hogyan beszéljük meg úgy, hogy ne legyen belőle vita?
Időben, nyugodt helyzetben, és nem december huszadikán este tízkor. Egy hétvégi reggeli bőven alkalmas. Néhány kérdés, ami sokat segít:
- Mi a legfontosabb neked az ünnepekből? Nem az, hogy hol. Inkább az, mi. Az egyikőtöknek talán a közös vacsora, a másiknak az, hogy legyen egy nyugodt nap, amikor senki nem jön.
- Mitől tartasz? Hogy megsértődik az anyukád? Hogy a testvéred megjegyzést tesz? Ha ezek kimondhatók, sokkal kevésbé irányítanak a háttérből.
- Mi az, amiben tudsz engedni, és mi az, amiben nem? Ez a kérdés választja szét a kényelmet a valódi szükséglettől.
Közben figyeljetek arra is, hogyan beszéltek. A „te mindig” és a „te soha” kezdetű mondatok szinte biztosan elviszik a beszélgetést. Ha azt veszitek észre, hogy minden évben ugyanaz a kör fut le, érdemes elolvasni a négy kommunikációs mintáról szóló cikket, mert az ünnepi vita sokszor pontosan ezeket hozza elő.
Milyen beosztások működhetnek?
Nincs egyetlen jó megoldás. Van viszont néhány bevált keret, amelyből kiindulhattok:
Váltakozó évek
Idén szenteste az egyik családnál, jövőre a másiknál. Egyszerű és kiszámítható, ráadásul mindkét család előre tudja, mire számíthat, így kevesebb a novemberi telefonos puhatolózás. A hátránya, hogy minden második évben valaki hiányt él meg, ezért fontos, hogy a „másik” család is kapjon egy valódi, nem kötelességből letudott napot.
Napok szerinti felosztás
Szenteste az egyiknél, huszonötödike a másiknál, huszonhatodika csak a tiétek. Ez akkor jó, ha a két család közel lakik egymáshoz. Ha három órát kell autózni közte, már kevésbé.
A saját karácsony
Sok pár egy ponton, gyakran a gyerekek érkezésével, úgy dönt, hogy a szentestét otthon tölti, és a családokat a következő napokban látogatja meg. Ez az a pont, ahol a legnagyobb a szülői csalódás veszélye, és ahol a legtöbbet számít, hogyan mondjátok el.
Közös ünnep
Ha a két család jól kijön egymással, egy közös vacsora mindent megold. Ha nem jönnek ki jól, akkor viszont semmit, inkább csak egy asztalhoz ülteti a feszültséget.
Bármelyiket választjátok, a lényeg az, hogy közös döntés legyen, és mindketten képviseljétek. Igazából ez a legfontosabb mondat ebben a cikkben.
Hogyan mondjam meg a szüleimnek, hogy idén nem náluk leszünk?
Te mondd meg a saját szüleidnek, a párod az övéinek. Ez apróságnak tűnik, mégis nagy a jelentősége: a szülő a saját gyerekétől sokkal könnyebben fogadja el a nemet, mint a menyétől vagy a vejétől. Ha a párodra hagyod, ő lesz „a rossz”, és ez hosszú évekre megmarad.
Egy lehetséges megfogalmazás: „Anya, idén szenteste otthon leszünk, csak mi. Huszonötödikén délben szívesen megyünk hozzátok.” Rövid, egyértelmű, és van benne ajánlat is. Nem kell hosszan magyarázkodni. A hosszú magyarázat alkunak hangzik, és alkura alkuval szokás felelni.
A csalódás ettől még jöhet. Ez rendben van. A szüleid csalódása nem a ti felelősségetek, és nem is a ti feladatotok megszüntetni; az viszont igen, hogy kedvesek maradjatok közben.
Mi a helyzet, ha mozaikcsaládban élünk vagy elváltunk?
Ilyenkor a beosztás még összetettebb, mert a gyerekekkel való kapcsolattartás, az előző kapcsolatok, a volt partner új családja és sokszor a hivatalosan rögzített rend is belejátszik abba, ki hol és mikor lehet. Ha a kapcsolattartás rendjét megállapodás, gyámhatósági vagy bírósági döntés rögzíti, az az irányadó az ünnepekre is; konkrét jogi kérdésben családjogi ügyvéd tud pontos választ adni.
Az érzelmi oldal itt külön figyelmet kér. A gyerekeknek sokat segít, ha nem nekik kell dönteniük, és nem érzik úgy, hogy választaniuk kell a szüleik között. A mozaikcsaládok első éveiről szóló cikk ehhez ad további szempontokat.
Mikor jelzi az ünnepi vita, hogy mélyebb baj van?
Ha évek óta ugyanaz a vita fut, és sosem jutottok megoldásra, az ritkán a karácsonyról szól. Inkább arról, hogy valamelyikőtök nem érzi magát elsőbbségnek a kapcsolatban, vagy hogy a saját családotoktól még nem sikerült igazán leválni. Ezek nem szégyenletes dolgok. Viszont dolgozni kell velük, különben minden ünnep, minden születésnap és minden hosszú hétvége újra felszakítja őket, és a vita egyre kevésbé szól arról, ami éppen a téma.
Ha úgy érzed, ti ketten ebben már nem tudtok egymás felé mozdulni, a párterápia erre jó keret: nem az a dolga, hogy eldöntse, kinél legyen a karácsony, inkább az, hogy megértsétek, mi zajlik kettőtök között, amikor szóba kerül. Ha messze laktok egymástól, vagy épp a családlátogatások között nem jut idő, az online párterápia is lehetőség. Ha szeretnéd, előbb egy díjmentes telefonos konzultáción átbeszélhetjük, hogy ez nektek való-e.
Kinél töltsük az első közös karácsonyt?
Erre nincs szabály. Sok pár az első évben azt a megoldást választja, ami a legkevesebb feszültséggel jár, és utána alakítja ki a saját rendjét. A fontos az, hogy ti ketten döntsetek, és mindketten vállaljátok a döntést.
Mit tegyek, ha az anyósom megsértődik?
A sértődést nem kell megszüntetned, elég, ha nem engeded, hogy irányítson. Ideális esetben a párod beszél az anyukájával. Te kedves és elérhető maradhatsz, anélkül hogy a döntést visszavonnád.
Mi van, ha a párom mindig a saját családja mellett áll?
Ez gyakran nem az ünnepről szól, inkább arról, mennyire sikerült leválnia a szüleiről. Érdemes erről nyugodt pillanatban beszélni, konkrét helyzettel és vád nélkül. Ha nem mozdul semmi, egy közös konzultáció segíthet.
Rendben van, ha idén csak ketten (vagy a gyerekekkel) ünneplünk?
Igen. Egy pár saját ünnepe ugyanolyan legitim, mint a nagycsaládi. A kulcs az, hogy időben és kedvesen mondjátok el a családnak, és ajánljatok másik alkalmat a találkozásra.
Mennyivel előre beszéljük meg az ünnepeket?
Minél korábban, annál jobb. Novemberben még van idő nyugodtan átgondolni, decemberben már a szervezés nyomása alatt döntötök, és az ritkán kedvez a jó beszélgetésnek.
Terápia garanciával
Ha nem én vagyok a megfelelő, nem kell kifizetnetek
A közös munka előtt lehetőség van díjmentes, telefonos konzultációra, ahol minden kérdéseteket nyugodtan átbeszélhetjük.
Nagyon fontos, hogy a terápiás folyamatban jól tudjunk egymásra hangolódni. Ha az első találkozás után úgy érzitek, hogy nem én vagyok a megfelelő számotokra, ezt bátran jelezzétek. Ilyenkor az alkalom díját nem kell kifizetnetek, illetve ha már megtörtént a fizetés, visszautalom.
Több mint 20 év szakmai tapasztalattal kísérek párokat, családokat és egyéni klienseket Budapesten, Zalaegerszegen vagy online. Ha a fentiek ismerősek, keress bizalommal — az első telefonos konzultáció díjmentes.
