Társkereső-fáradtság: miért merít ki a swipe-olás, és mit tehetsz?
Miért fáraszt ki a társkereső app, mit mond a kutatás a sok választásról és az elutasító hozzáállásról, és hogyan ismerkedhetsz úgy, hogy közben ne fogyj el.

Röviden: A társkereső-fáradtság az a kimerültség, amikor az online ismerkedés már nem izgalmas, csak teher: sok profil, sok rövid beszélgetés, kevés valódi találkozás. A kutatások szerint a szinte végtelen választék fokozatosan elutasítóbbá tesz, és csökkenti a reményt. Nem veled van baj. Érdemes viszont másképp használni az appot, vagy egy időre letenni.
Csütörtök este, fél tizenegy. A kanapén fekszel, a hüvelykujjad magától jár. Balra, balra, balra, egy jobbra, aztán megint balra. Egy órával később azt sem tudnád megmondani, kit láttál, csak azt, hogy fáradt vagy, és valahogy szomorúbb is, mint előtte.
Ha magadra ismertél, jó hír, hogy ennek oka is van.
Tartalom
- Miért lett ennyire fontos a társkereső?
- Mi fáraszt ki ennyire?
- Mit mutatott a kísérlet az elutasító hozzáállásról?
- Miért csalódás néha az első randi?
- Mit kezdj azzal, ha egy elutasítás nagyon szíven üt?
- Hogyan használd úgy, hogy ne fogyj el?
- Mikor kérj segítséget?
- Gyakori kérdések
Miért lett ennyire fontos a társkereső?
Michael Rosenfeld és kollégái egy 2017-es, országosan reprezentatív amerikai felmérés alapján azt találták, hogy a heteroszexuális párok körében az online megismerkedés lett a leggyakoribb út. Valamikor 2013 körül előzte meg azt, amikor barátok mutattak be minket egymásnak. A szerzők úgy fogalmaztak, hogy az internet átvette azt a közvetítő szerepet, amit korábban a család és a barátok töltöttek be.
Ez amerikai adat, a magyar helyzetről nem mond semmit, pontosabban semmi biztosat. Mondjuk annyit így is jelez, hogy az app már nem mellékszál, egyre inkább a fő út. És ami fő út, az könnyen kötelességgé válik.
Mi fáraszt ki ennyire?
Hát, több dolog egyszerre. A választék, a tempó, és az, hogy a legtöbb kezdeményezés nem vezet sehová.
Eli Finkel és munkatársai 2012-ben átfogó elemzést írtak az online ismerkedésről. Elismerték, hogy a társkeresők több emberhez adnak hozzáférést, mint bármi korábban. Ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy rengeteg profil böngészése és összehasonlítása áruvá teheti a jelölteket, és csökkentheti a hajlandóságot, hogy valaki mellett elköteleződj. Igazából ez a lényeg: a felület a kirakatot utánozza, csak emberekkel.
Közben a beszélgetések jó része elhal, ezt mondjuk mindenki ismeri, aki próbálta. Valaki nem válaszol, valaki két nap múlva tűnik fel újra, valaki egyszerűen eltűnik. Ha az utóbbi gyakran előfordul veled, a ghostingról szóló írásban arról is olvashatsz, mit tehetsz vele.
Mit mutatott a kísérlet az elutasító hozzáállásról?
Tila Pronk és Jaap Denissen három vizsgálatban nézték meg, mi történik, amikor valaki sorban kapja a profilokat. Az eredmény elég beszédes: a résztvevők szinte azonnal egyre több jelöltet utasítottak el, és az első meg az utolsó jelölt között átlagosan 27 százalékkal csökkent annak esélye, hogy valakit elfogadnak.
A szerzők ezt azzal magyarázták, hogy az emberek egyre kevésbé voltak elégedettek a képekkel, és egyre kevésbé hitték, hogy sikerrel járnak. A nőknél emellett a kölcsönös párosítások valószínűsége is csökkent. A kutatók ezt elutasító hozzáállásnak nevezték: aki folyamatosan válogathat, fokozatosan bezárul.
Szerintem ez amúgy felszabadító felismerés. Ha egy hosszú esti görgetés után minden arc unalmasnak tűnik, az nem feltétlenül az emberekről szól, inkább arról, ahogy nézed őket.
Miért csalódás néha az első randi?
Finkelék ezt is leírták: az írásos beszélgetés közelséget teremthet, de irreális elvárásokat is. Két hét üzengetés után kialakul benned egy kép a hangjáról, a humoráról, a mozdulatairól. Aztán szombat délután leültök egy kávézóban, és a valódi ember (természetesen) más.
Ezért szerintem jobb, ha a beszélgetés nem nyúlik túl hosszúra a találkozó előtt. Vagyis inkább: amint látod, hogy van közös hang, javasolj egy rövid, kötetlen találkát. Egy séta, egy kávé, fél óra. Ha jó, lesz folytatás.
Az elemzés egy harmadik dolgot is kimondott, ami talán kijózanító. Kevés bizonyíték van arra, hogy a párosító algoritmusok meg tudják jósolni, kik illenek igazán össze. Az app tehát bemutat, de dönteni nem tud helyetted.
Mit kezdj azzal, ha egy elutasítás nagyon szíven üt?
Az appban az elutasítás ritkán hangos. Inkább néma: nincs párosítás, nincs válasz, vagy egy jól induló beszélgetés egyszer csak elakad. Pont ezért nehéz mit kezdeni vele, nincs mire reagálni, csak a csend marad, és abba könnyű bármit beleképzelni.
Szerintem segít, ha észreveszed, mennyire keveset tud rólad az, aki továbblapozott. Egy kép, két mondat, egy pillanatnyi hangulat valakinek a hétfő estéjében. Ebből ítéletet levonni rólad, mint emberről, egyszerűen nem lehet. Na most, ezt tudni egy dolog, érezni egy másik, és a kettő között néha napok telnek el.
Ami még működhet: egy rossz élmény után ne nyisd meg azonnal újra az appot. Hívj fel valakit, menj ki levegőzni, csinálj valamit, amiben jó vagy. Vagyis inkább olyat, ami emlékeztet arra, hogy az értéked nem a párosítások számán múlik. Ha pedig egy-egy elutasítás után napokig nem tudsz magadhoz térni, az jelzés arra, hogy talán nem az ismerkedés a legnagyobb kérdés most, hanem az, hogyan bánsz saját magaddal.
Hogyan használd úgy, hogy ne fogyj el?
Néhány dolog, ami kisebb terhet jelent:
- Rögzített idő. Mondjuk napi húsz perc, és nem az ágyban.
- Kevesebb, de figyelmesebb nézés. Ha valaki érdekel, olvasd el a teljes profilját, mielőtt továbblapozol.
- Egyszerre csak néhány beszélgetés. Ha egyszerre tízzel írsz, egyikre sem jut valódi figyelem, és mindegyik egyforma lesz.
- Hamar találkozni, rövid ideig.
- Szünet, ha egy-egy esti app-kör után rendre lehangoltabb vagy, mint előtte. Egy hét, egy hónap. Az app ott lesz utána is.
Érdemes azt is figyelni, mit keresel. A tökéletes profil helyett inkább a jó jelekre figyelj: következetes, kíváncsi rád, azt teszi, amit mond. A green flagekről szóló írás ebben adhat támpontot.
Egy biztonsági szempont is ide tartozik: ha valaki nagyon gyorsan nagyon közel kerül hozzád írásban, de találkozni nem akar, vagy pénzt kér, az intő jel. Erről a catfishről szóló cikk szól részletesen.
Mikor kérj segítséget?
Ha a társkeresés már régóta inkább rombolja az önbizalmadat, mint építi, és minden elutasítást személyes ítéletként élsz meg, beszéld meg valakivel, aki kívülről lát rá. Egy egyéni tanácsadás jó alkalom arra, hogy megnézd, mit vársz egy kapcsolattól, mitől félsz benne, és miért ismétlődik ugyanaz a forgatókönyv.
Van egy határ is. Ha a magány hosszabb ideje nyomaszt, minden nap egyformán reménytelennek tűnik, vagy megfordul a fejedben, hogy bántanád magad, az már nem ismerkedési kérdés. Ilyenkor a Lelki Elsősegély 116-123-as, ingyenes és mindig hívható vonala segít, vészhelyzetben pedig a 112.
Hát ha most csak annyit szeretnél, hogy valaki segítsen rendet tenni abban, mit keresel és miért, a kapcsolat oldalon találsz elérhetőséget. Telefonon indulunk, ez a beszélgetés díjmentes, a folytatásról pedig te döntesz, amikor készen állsz.
Normális, hogy utálom a társkeresőt, mégis használom?
Teljesen, szóval ezen ne aggódj. Sokszor ez az elérhető legkényelmesebb út, és közben fárasztó is. A kettő megfér egymás mellett.
Mennyi ideig érdemes egy apptal próbálkozni?
Őszintén szólva erre nincs kutatott szám. Én inkább azt kérdezném, hogyan érzed magad tőle. Ha hetek óta csak fáraszt, tarts szünetet, és utána nézd meg újra.
Igaz, hogy a sok választás rosszabb döntésekhez vezet?
A Pronk-Denissen vizsgálat azt mutatta, hogy a sorozatos választás elutasítóbbá tesz. Hogy ettől rosszabb párt választasz-e, azt pontosan nem tudjuk, erre a vizsgálat nem adott választ. Annyi viszont elég valószínű, legalábbis a vizsgálat iránya ezt mutatja, hogy fáradtan nehezebb nyitottnak maradni.
Komoly kapcsolat jöhet ki egy appból?
Persze. A 2017-es amerikai adatok szerint a heteroszexuális párok körében ez lett a leggyakoribb mód, ahogy megismerkednek. Az, hogy egy kapcsolat jól működik-e, már nem azon múlik, hol találkoztatok, inkább azon, hogyan bántok egymással.
Mit tegyek, ha mindig ugyanolyan emberekhez vonzódom?
Ez nem az app hibája, legalábbis nem elsősorban. Pont ezért érdemes megnézni, mi húz mindig ugyanabba az irányba, és ezt egy beszélgetésben könnyebb kibogozni, mint egyedül.
Mi van, ha egy hét szünet után sem hiányzik?
Az is válasz, sőt talán a legőszintébb. Lehet, hogy most más módon szeretnél ismerkedni: barátokon, közösségen, közös hobbin keresztül. Ez is ugyanolyan jó út.
Források
- Rosenfeld, M. J., Thomas, R. J., Hausen, S. (2019): Disintermediating your friends: How online dating in the United States displaces other ways of meeting. PNAS: doi.org/10.1073/pnas.1908630116
- Pronk, T. M., Denissen, J. J. A. (2020): A Rejection Mind-Set: Choice Overload in Online Dating. Social Psychological and Personality Science: doi.org/10.1177/1948550619866189
- Finkel, E. J., Eastwick, P. W., Karney, B. R., Reis, H. T., Sprecher, S. (2012): Online Dating: A Critical Analysis From the Perspective of Psychological Science. Psychological Science in the Public Interest: doi.org/10.1177/1529100612436522
- Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, 116-123: sos116-123.hu
Terápia garanciával
Ha nem én vagyok a megfelelő, nem kell kifizetnetek
A közös munka előtt lehetőség van díjmentes, telefonos konzultációra, ahol minden kérdéseteket nyugodtan átbeszélhetjük.
Nagyon fontos, hogy a terápiás folyamatban jól tudjunk egymásra hangolódni. Ha az első találkozás után úgy érzitek, hogy nem én vagyok a megfelelő számotokra, ezt bátran jelezzétek. Ilyenkor az alkalom díját nem kell kifizetnetek, illetve ha már megtörtént a fizetés, visszautalom.


