Trauma bonding: miért kötődsz ahhoz, aki bánt?

Röviden: A trauma bonding (magyarul traumás kötődés) az az erős, nehezen oldható ragaszkodás, ami egy olyan kapcsolatban alakul ki, ahol a bántás és a kedvesség váltakozik. Nem gyengeség és nem diagnózis, hanem egy jól leírt jelenség. Ha ráismersz, az első lépés nem a párod megváltoztatása, és nem is a közös terápia: a saját biztonságod és egy külső, megbízható segítő.

Csütörtök este, a fürdőszoba ajtaja zárva, te a kád szélén ülsz a telefonnal. Egy órája még kiabált, most üzenetet ír, hogy sajnálja, és hogy nélküled nem tudna élni. Te pedig, bár a gyomrod még szorít, megkönnyebbülsz. Szinte boldog vagy.

Ez a megkönnyebbülés az, amiről ez az írás szól. Nem arról, hogy a párod milyen ember (ezt innen nem lehet megítélni), hanem arról, mi történik benned, és miért olyan nehéz elengedni valakit, aki fájdalmat okoz.

Tartalom

• Mit jelent a trauma bonding?
• Honnan származik a kifejezés?
• Miért köt erősebben, ha a jó és a rossz váltakozik?
• Miben más, mint a szerelem vagy az érzelmi függőség?
• Miből veheted észre magadon?
• Miért nem segít ilyenkor a párterápia?
• Mit tehetsz, ha ráismersz?
• Mikor kérj azonnal segítséget?
• Gyakori kérdések

Mit jelent a trauma bonding?

A kifejezés azt a kötődést írja le, amely nem a jó pillanatok ellenére, hanem részben éppen a rossz és a jó pillanatok váltakozása miatt erősödik meg. A bántás után érkező kedvesség, bocsánatkérés, ölelés nem csak megnyugtat. A megkönnyebbülés olyan erős, hogy a kapcsolat legfontosabb pillanatainak tűnik.

Fontos, hogy ez nem orvosi diagnózis. Nem címke, amit rád vagy a párodra lehetne ragasztani, inkább egy leírás arról, hogyan működhet egy ilyen kötés. És az sem igaz, hogy csak „gyenge” emberekkel történik. Okos, határozott, a munkájában magabiztos emberek is benne ragadhatnak.

Honnan származik a kifejezés?

A fogalmat Donald Dutton és Susan Painter kutatásai tették ismertté. 1993-ban megjelent vizsgálatukban 75 nővel beszéltek, akik nemrég léptek ki bántalmazó kapcsolatból (közülük ötvennél fizikai erőszak is történt). Közvetlenül a szakítás után és fél évvel később is felmérték, mennyire kötődnek még a volt partnerükhöz.

Azt találták, hogy a kötődés erőssége összefüggött azzal, mennyire szélsőségesen váltakozott a bánásmód, és mekkora volt a hatalmi egyenlőtlenség a két fél között. Hat hónap alatt a kötődés átlagosan mintegy negyedével csökkent. Vagyis lassan, de oldódott. Ez egyetlen, viszonylag kis mintán végzett vizsgálat, mégis jól megfogja azt, amit sokan belülről is éreznek: a kötés lassan enged, és ez nem a te kudarcod.

Miért köt erősebben, ha a jó és a rossz váltakozik?

Gondolj arra, mi történik, ha valaki mindig hideg. Előbb-utóbb nem vársz tőle semmit. Ha viszont kiszámíthatatlanul hol eltaszít, hol a tenyerén hordoz, a figyelmed folyamatosan rá szegeződik. Mikor jön vissza a „jó” arca? Mit kell tenned, hogy maradjon?

Ebben a kiszámíthatatlanságban minden kedves gesztus felértékelődik. Egy közös reggeli, egy „szeretlek” a bántó veszekedés után többet nyom a latban, mint egy nyugodt kapcsolatban egy egész hétvége. Pont ezért emlékszel olyan élesen a jó pillanatokra, és pont ezért halványodik el a rossz.

Hozzájön még a hatalmi különbség, amit Dutton és Painter is kiemelt. Ha az egyik fél dönt a pénzről, a barátokról, arról, mikor van béke, a másik egyre inkább tőle várja a megnyugvást is. Ugyanaz az ember okozza a félelmet, aki aztán megvigasztal. Ez egy elég zavarba ejtő helyzet, és az idegrendszered nem tudja egyszerűen kiszámolni, hogy „ez rossz nekem, menjünk”.

Persze kívülről mindez egyszerűnek látszik. A barátnőd a kávézóban kimondja, hogy „hát akkor miért nem jössz el?”, és igaza is van, csak éppen nem segít. Azért nem, mert a kérdés a józan észnek szól, a kötés viszont egy jóval régebbi rétegben működik, ott, ahol a közelség és a veszély együtt tanult meg jelen lenni. Szerintem ezt érdemes megérteni, mielőtt magadat hibáztatnád.

Miben más, mint a szerelem vagy az érzelmi függőség?

A szerelemben is van vágyakozás és hiány, de alapvetően biztonságot ad: ha összevesztek, nem kell félned. A traumás kötődésben a közelség és a félelem összefonódik.

Az érzelmi függőség tágabb fogalom. Arról szól, amikor a saját értéked és nyugalmad szinte teljesen a másiktól függ, és ez bántás nélkül is kialakulhat. A trauma bonding szűkebb, és mindig van benne ártalom: megalázás, fenyegetés, kontroll, rosszabb esetben erőszak. Ha azt keresed, hol a határ a nehéz és a bántó kapcsolat között, arról a toxikus kapcsolat jeleiről szóló írás szól részletesebben.

Miből veheted észre magadon?

Nem teszt, csak néhány kapaszkodó. Ha több is ismerős, érdemes komolyan venni, vagy legalább egyszer nyugodtan végiggondolni:

• A rossz napok után a kibékülés megkönnyebbülése erősebb, mint bármi, amit nyugodt időszakban érzel.
• Magyarázod, védeded őt a barátaid előtt, és egyre kevesebbet mesélsz nekik.
• Tudod, hogy fáj, mégis vágysz rá.
• Azon kapod magad, hogy az ő hangulatát figyeled egész nap, a munkahelyen is, a bevásárlás közben is, és ehhez igazítod, mit mondasz, mit veszel fel, mikor érsz haza.
• Amikor néhány napra távol vagytok, egyszerre érzel megkönnyebbülést és kibírhatatlan hiányt.

Ez utóbbi az egyik legzavarba ejtőbb. Pedig ez a kettősség a jelenség lényegéhez tartozik.

Miért nem segít ilyenkor a párterápia?

Ezt párterapeutaként is kimondom: amíg egy kapcsolatban bántás, félelem, fenyegetés vagy kontroll van, az nem párterápiás helyzet. A párterápia arra épít, hogy mindkét fél biztonságban elmondhatja, mi van benne. Ha az egyik fél attól tart, mi lesz otthon a közös alkalom után, ez a biztonság nincs meg. Sőt, a közös beszélgetés akár veszélyesebbé is teheti a helyzetet.

Ilyenkor szerintem az egyéni út a helyes. Neked kell egy olyan tér, ahol nem kell figyelned arra, hogyan reagál a másik.

Mit tehetsz, ha ráismersz?

Először is: ne próbáld egyedül, titokban megoldani. A traumás kötődés egyik ereje, hogy elszigetel. Egy barát, egy testvér, akinek elmondod, mi történik veled, már maga ellensúly.

Másodszor, és ez talán meglepő: nem kell azonnal nagy döntést hoznod. Nem kell holnap kilépned, összepakolnod, szembesítened. A szembesítést kifejezetten nem javaslom, mert kiszámíthatatlan reakciót válthat ki. Inkább az számít, hogy elkezdj tisztábban látni, és hogy legyen egy biztonsági terved, ha a helyzet romlik. Ebben az OKIT munkatársai is tudnak segíteni, név nélkül is felhívhatod őket.

Harmadszor, egy egyszerű gyakorlat. Vasárnap este, amikor csend van, írd le egy füzetbe, mi történt a héten, ne csak a jót. Pontosabban: csak tényeket, értékelés nélkül. Két-három hét után a leírt sorokban gyakran előbukkan egy minta, amit fejben a következő kedves pillanat mindig kitöröl. A füzetet tartsd olyan helyen, ahová a párod nem fér hozzá.

És még valami. Ne kezdd azzal, hogy szidod magad, amiért eddig maradtál. Ez a kötés pont úgy működik, hogy a maradás belülről logikusnak tűnik. Mondjuk ha egy barátod mesélné el ugyanezt, valószínűleg nem gyengének látnád, inkább kimerültnek. Ugyanez a jóindulat neked is jár.

És ha szeretnél egy külső szempontot arra, mi történik veled, egyéni tanácsadásban ezt kettesben, a párod nélkül is meg lehet nézni.

Mikor kérj azonnal segítséget?

Ha fizikailag bántott, ha fenyeget, ha félsz hazamenni, vagy ha a gyerekeid is veszélyben lehetnek, ne várj. Közvetlen veszélyben hívd a 112-t. Bántalmazás esetén éjjel-nappal, díjmentesen fordulhatsz az OKIT-hoz (Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat): 06 80 20 55 20. Ha reménytelennek érzed magad, vagy önsértő gondolataid vannak, a Lelki Elsősegély a 116-123 számon éjjel-nappal elérhető.

A trauma bonding csak fizikai bántalmazásnál fordul elő?

Nem. Dutton és Painter vizsgálatában is volt olyan résztvevő, akinél nem történt fizikai erőszak. A megalázás, a fenyegetés és a kontroll váltakozása a kedvességgel szintén erős kötést hozhat létre.

Miért hiányzik, ha tudom, hogy bántott?

Mert a kötés nem a józan eszeden keresztül működik. A hiány nem bizonyítja, hogy vissza kellene menned. Inkább azt mutatja, mennyire erős volt a váltakozás, amiben éltél. Ez idővel oldódik, mondjuk nem hetek, inkább hónapok alatt. Addig is segít, ha a hiány pillanataiban nem írsz neki azonnal, hanem előbb felhívsz valakit, aki melletted áll.

Lehet, hogy én is részese vagyok ennek a mintának?

Persze, előfordulhat, hogy a saját viselkedésedben is ráismersz valamire. Ez nem ítélet, és nem jelenti, hogy egyenlő a felelősség. Ha azonban azt veszed észre, hogy te bántod a másikat, kérj segítséget magadnak, egyéni úton.

Meddig tart, amíg elmúlik?

Erre nincs pontos szám. A már említett vizsgálatban fél év alatt mintegy negyedével csökkent a kötődés. Vagyis érezhetően, de nem teljesen. Ez a lassúság teljesen természetes.

Mehetünk együtt párterápiára, ha ő is szeretné?

Amíg félsz tőle, vagy bántás történik, nem javaslom. Előbb a biztonság jön, és az egyéni segítség.

Kinek szóljak először?

Annak, akiben megbízol, és aki nem fogja továbbadni a párodnak. Ha nincs ilyen ember a közeledben, az OKIT éjjel-nappal hívható, és ott sem kell megmondanod a nevedet.

Források

• Dutton, D. G., Painter, S. L. (1993): Emotional Attachments in Abusive Relationships: A Test of Traumatic Bonding Theory. Violence and Victims, 8(2), 105-120. doi.org/10.1891/0886-6708.8.2.105
• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT), 06 80 20 55 20: okit.hu
• Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, 116-123: sos116-123.hu

Ha szeretnéd egy biztonságos helyen végiggondolni, mi történik veled, írj vagy telefonálj a kapcsolat oldalon: a bemutatkozó telefonbeszélgetésért nem kell fizetned, és abban is közösen döntünk, milyen forma lenne neked most a legbiztonságosabb.

Terápia garanciával

Ha nem én vagyok a megfelelő, nem kell kifizetnetek

A közös munka előtt lehetőség van díjmentes, telefonos konzultációra, ahol minden kérdéseteket nyugodtan átbeszélhetjük.

Nagyon fontos, hogy a terápiás folyamatban jól tudjunk egymásra hangolódni. Ha az első találkozás után úgy érzitek, hogy nem én vagyok a megfelelő számotokra, ezt bátran jelezzétek. Ilyenkor az alkalom díját nem kell kifizetnetek, illetve ha már megtörtént a fizetés, visszautalom.

Belevágunk  →