Miért ennyi egy párterápiás ülés ára?

Mennyi idő valójában egy alkalom?

A szobában másfél órát töltünk. Ez az, amit láttok.

Amit nem: az ülés előtti felkészülést, az utána következő jegyzetelést és átgondolást, és azt a munkát, ami két alkalom között zajlik a fejemben azon, hogy merre érdemes tovább menni.

Ez összesen nagyjából két és fél–három óra alkalmanként. Ha ezzel osztod el a díjat, más szám jön ki, mint amit elsőre látsz.

A kiírt 35 000 forint tehát nem másfél óra díja. Egy folyamat egy szakaszának a díja, aminek másfél óra a látható része.

Miért nem vállalhat egy párterapeuta sok párt?

Mert a párral végzett munka más terhelés, mint az egyéni.

Egy ülésen két ember érzelmi valóságát kell egyszerre tartani, úgy, hogy egyikük se érezze úgy: a másik oldalára álltam. Ez sűrű figyelem, és nem lehet belőle napi hatot csinálni tisztességesen.

Ez a matematika hajtja fel az árat mindenhol, ahol párokkal dolgoznak. Nem kapzsiságból van, hanem mert a kapacitás valóban véges.

Mi van a húsz év mögött?

A párterápia nem olyan szakma, ahol egy tanfolyam után el lehet kezdeni. A családterápiás képzés több éves, ellenőrzött folyamat, és nem ér véget a papírral.

Ami utána jön, és folyamatosan költség: a szupervízió — vagyis hogy a saját munkámat rendszeresen átnézi valaki más —, a továbbképzések, és a szakmai tagságok. Ez nem díszlet. Enélkül egy terapeuta évek alatt észrevétlenül elkezd a saját szokásaiból dolgozni a valóság helyett.

Erről a hátterről a magamról oldalon részletesen írok — nem címekkel, hanem azzal, mit jelentenek a gyakorlatban.

Mit fizet még ki az ár?

A tételek, amikkel egy magánrendelés jár:

• Rendelő. Olyan szoba kell, ahol nem hallatszik ki, amit mondtok, és ahol nem futtok össze a következő párral a folyosón. Ez egy belvárosi ingatlanban nem olcsó.
• Adminisztráció. Időpont-egyeztetés, lemondások kezelése, számlázás. Ez is munkaóra.
• Kiesés. A lemondott időpontok nagy részét nem lehet feltölteni. Ez a kockázat beépül minden magánpraxis árába.
• Adók és járulékok. A kiírt összegnek jelentős része nem marad a szolgáltatónál.

Miért nem óradíjban gondolkodunk?

Mert nem időt vásároltok, hanem azt, hogy valaki lássa, mi történik köztetek.

Egy pár általában nem attól akad el, hogy nem tudnak beszélgetni. Attól, hogy ugyanaz a jelenet ismétlődik évek óta, és belülről nézve láthatatlan. Azt észrevenni és megmutatni — ez a munka. Az, hogy közben lejár másfél óra, mellékes körülmény.

Ezért van az, hogy néha egyetlen mondat többet ér nyolc alkalomnál. És ezért van az is, hogy nem lehet előre megmondani, melyik ülésen fog elhangzani.

Mennyibe kerül, ha rosszul választotok?

Ez az a költség, amivel senki nem számol.

Ha olyanhoz mentek, aki nincs otthon a párokkal, akkor általában nem történik semmi rossz — csak nem történik semmi. Eltelik hat alkalom, elmegy kétszázezer forint, és marad az érzés, hogy „kipróbáltuk, nem működik”. Utána évekig nem próbáljátok újra.

Ez a valódi kockázat, nem az alkalmankénti díj. Erről írtam külön is: hogyan válassz párterapeutát.

Miért nem kérek előre több alkalmat kifizetve?

Mert az rám nézve kényelmes, rátok nézve viszont kockázat.

Ha tíz alkalmat előre kifizettek, akkor a harmadiknál nehezebb kimondani, hogy ez most nem működik. Márpedig ezt ki kell tudni mondani — és nekem is meg kell tudnom mondani, ha úgy látom, hogy máshol lenne a helyetek.

Alkalmanként fizettek. Ez így tisztább mindkettőnknek.

Miért drágább, mint egy egyéni óra?

Mert két ember van a szobában, és mindkettőnek végig kell tudnia követni, hogy nem ellene megy a dolog.

Egyéni ülésen egy fonalat tartok. Páros ülésen hármat: a tiédet, az övét, és azt a harmadikat, ami kettőtök között van — a kapcsolatot magát. Ha bármelyiket elengedem, az ülés vagy pletykálkodásba, vagy bírósági tárgyalásba fordul.

Ezért is szokott a páros ülés hosszabb lenni. Ötven perc alatt ezt nem lehet tisztességesen csinálni.

Mit nem fizettek meg ebben az árban?

Néhány dolog, amit érdemes tudni, mert máshol külön tétel:

• A telefonos konzultációt. Az első beszélgetés díjmentes, és nem tíz perc — annyi, amennyi kell hozzá, hogy eldönthessétek, van-e itt munka.
• A rövid egyeztetéseket. Ha két alkalom között felmerül valami, ami egy üzenetben elintézhető, azt nem számlázom ki.
• Az időpont-átrakást. Ha huszonnégy órával előbb szóltok, a lemondás díjmentes.

Ezek nem nagy összegek külön-külön. Együtt viszont azt jelentik, hogy nem kell számolgatnotok, mielőtt írtok.

Mikor nem éri meg ezt az összeget kifizetni?

Kimondom, mert erről kevés szó esik:

• Ha csak az egyikőtök akarja, a másik pedig azért ül be, hogy legyen letudva. Ilyenkor a pénz elmegy, az eredmény nem jön.
• Ha aktív bántalmazás van a kapcsolatban. Ott a közös ülés nem segít, hanem kockázatos — ez nem ártárgyalás kérdése.
• Ha valójában már döntöttetek, csak a felelősséget szeretnétek megosztani valakivel. Ehhez nem terapeuta kell.

Ezekről a helyzetekről bővebben a párterápia oldalon írok, a „Mikor NEM ezt javaslom” szakaszban.

Mit kapok ezért pontosan?

Másfél óra, kéthetente, két ember számára. Egy szoba, ahol mindkettőtöknek van helye. Valaki, aki nem a ti oldalatokon áll, hanem a kapcsolatén — és akinek elég gyakorlata van ahhoz, hogy ne ijedjen meg attól, ami elhangzik.

És egy folyamat, aminek van iránya. Nem beszélgetés, hanem munka, amiről az első alkalmakon megegyezünk, hogy hova tart.

Nem tartozik bele viszont a csoda. Nem tudom megígérni, hogy együtt maradtok, és azt sem, hogy a másik megváltozik. Azt tudom, hogy a végén tisztábban fogtok látni — és ez néha a különválás felé mutat. Aki ennél többet ígér, azt érdemes kerülni.

Miért írom ki egyáltalán az árat?

Mert az „egyedi ajánlat” ezen a piacon általában azt jelenti, hogy az ár attól függ, mennyire látszol fizetőképesnek. Ezt nem tartom tisztességesnek.

A kiírt ár azt is jelenti, hogy nem kell telefonálnod ahhoz, hogy megtudd, belefér-e. Sokan épp emiatt nem hívnak fel: nem akarnak egy beszélgetés végén kiderülő számmal szembesülni.

Minden díj fent van az árak oldalon — az egyéni, a páros és a családállítás tételei is.

Mit tegyek, ha ez sok?

Mondd ki a telefonban. Van, akinél a ritmuson tudunk lazítani, van, akinél az online forma old meg többet, mint gondolná — mert nemcsak az utat spórolja, hanem a szabadnapot is.

Hívj fel, és megbeszéljük. Az első konzultáció díjmentes, és nem kötelez semmire. A folyamatról a párterápia oldalon olvashatsz.